kusz-kusz: olyasmit jelent, hogy -jól megsodort-.
A kusz-kusz észak-afrikai specialitás, az étel alapját házilag készítik.
Egyenlő mennyiségű búzadarát és lisztet gyúrnak-forgatnak-ráznak, sodornak össze kevés sós vízzel addig, amíg a dara átmérője a kétszeresére nem nő és teljesen gömbölyűvé nem válik.
Ekkor kevés olajjal locsolják meg.
Mivel a munka nagyon fáradságos, a háziasszonyok egyszerre nagyobb mennyiséget készítenek, és a maradékot szétterítik száradni, mint nálunk a gyúrt tésztát.
A kuszkusz készítése és a felhasznált alapanyagok sora vidékről vidékre változik.
Marokkóban sáfránnyal, Algériában paradicsommal, Tunéziában pedig jó csípősen, Harissa szósszal (chili, fokhagyma, kömény, koriander, olívaolajjal) szeretik.
A kuszkusz lényegében a bulgurnak (napon szárított durumbúza) egy finomabb szemcseméretű aprítéka, melynek főzése a bulgurhoz hasonlóan, rövid idő alatt megtörténik.
A végeredményben van különbség.
Állaga sűrűbb, kásaszerü.
A kusz-kusz a felforrás után, miután kihült, az édességeket kedvelőknek sokoldaluan felhasználható.
Keverhető hozzá mazsola, egyéb gyümölcsaprítékok, aszalványok, vagy egyszerüen lekvár, méz... stb.
Laktató étel.