A hajdina, vagy másnéven pohánka régebben az egyszerű népi ételek sorába tartozott.
A hántolását is házilag oldották meg hézagosra állított malomkövek között átdörzsölve távolították el a kemény héjszerkezetet.
A NATURKONYHA fedezte fel ismét, és bár íze sajátosan különleges, erős, talán pont ezért is egyre népszerűbb.
Nagyipari méretű hántolása esetén előáztatják, vagy még kissé pörkölik is, ekkor a színe barnás tónust kap.
A hőkezelés nélküli hajdinahántolás fehéres színű. Az íze sem olyan erős, mint a barna hajdináé.
Beltartalmi értékei mindkét féle hajdinának egyformán említésre méltóak.
A legújabb kutatások alátámasztják a régi megfigyeléseket: a hajdina jótékonyan hat az érrendszeri megbetegedéseknél, a magas vérnyomásban szenvedőknél, a cukorbetegeknél.
A lisztjét búzaliszttel keverve kenyér és tészta alapanyagként használják fel.
Töret és szemes formában a jólismert orosz kása alapanyaga.
A hajdina a főzés előtt megpirítva az ételnek enyhe dióízt és illatot kölcsönöz.
